"Anikó"

Azt szinte mindenki tudja rólam, hogy Esztergomban születtem, az hogy mikor most szinte lényegtelen. Hamar elvágytam a Kertvárosból, az sem érdekelt, hogy csak nevelőszülőkkel élhetek Budapesten. Egy rossz szavam nem lehet, hisz nevelőszüleim rendesen gondoskodtak rólam, vigyáztak a súlyomra, mindig csinos ruhában járattak, és még sportolni is engedtek. Sajnos Ők már nem tudtak tovább gondoskodni rólam, de szerencsére nem kerültem intézetbe.

Gyámom mindent megtett, hogy megszokjam és megszeressek nála lenni, de nyughatatlan vérem hajtott tovább, hívott a gazdagság, a csillogás és több más lányhoz hasonlóan én is belevágtam. Irány Dubai!

Most már tudom az hogy nem úgy alakult ahogy elterveztem, szinte borítékolható volt. Kissé megszégyenülve csendben hazatértem. Nem szóltam szinte senkinek, a régi barátaimat is majd egy évig kerültem.

Egy év magány és hatékony kezelés után már kimozdulhattam az elefántcsont-tornyomból. És bizony megérte! Találkoztam Lévai Zolival aki felkarolt és magához vett. Minden segítséget megad az újrakezdéshez, orvost is intéz.

Úgy érzem hazaértem, már nem szívesen állnék innen tovább! Örülök, hogy végre egy igazi családba kerültem, a ProexSport-nál végre révbe értem. Itt senki nem hánytorgatja fel a múltam és olyannak fogad el amilyen vagyok: vad, kicsit őrült, egészség- és divatbolond. Versenyzőm ugyan még nincs, de remélem hamarosan megtalálom azt, aki engem is igazán szeret.